Hansa-Brandenburg C.I

	Hansa-Brandenburg C.I
	Adolf Heyrowsky által repült C.I-es (1917)
Funkció	felderítő
Gyártó	Hansa-Brandenburg, Phönix Flugzeugwerke, UFAG
Tervező	Ernst Heinkel
Gyártási darabszám	1318
Személyzet	2 fő (pilóta, megfigyelő)
Szolgálatba állítás	1916
	Háromnézeti rajz
	Háromnézeti képe
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hansa-Brandenburg C.I témájú médiaállományokat.

A Hansa-Brandenburg C.I német fejlesztésű kétüléses felderítő repülőgép volt az első világháborúban, amelyet elsősorban az osztrák-magyar légierő használt.

Fejlesztése

A Hansa-Brandenburg C.I a Császári és Királyi Légierő legnépszerűbb típusa volt, a teljes géppark egynegyedét adta, összesen 1258 darab állt hadrendbe. A sokoldalú, felderítésre, bombázásra, tüzérségi tűzvezetésre egyaránt alkalmas repülőgépet Hefty Frigyes ászpilóta stabil, könnyen repülhető, jó emelkedésű, megbízható gépként jellemezte.

A C.I-et Ernst Heinkel, a német Hansa- und Brandenburgische Flugzeugwerke cég mérnöke tervezte a Hansa-Brandenburg B.II kiképző- és felderítőgép továbbfejlesztésével. A többi korabeli repülőgéphez hasonlóan a törzs favázas és furnérburkolatos volt, a motort alumíniumlemez burkolta. A pilóta és a megfigyelő közös fülkében, egymáshoz közel ült. Fegyverzetét egy Schwarzlose géppuska alkotta, amit egy félköríves sínen helyeztek el, hátrafelé nézett és a megfigyelő mozgatta és kezelte. Egyes szériákon a felső szárnyon is helyeztek el beépített géppuskát, amit a pilóta kezelt. A fülkében helyezték el a fényképezőgépet, a rádiót (a tüzérséggel való kommunikációhoz), a bombákat és a tartalék muníciót. Csűrőkormány csak a felső szárnyon volt. A futóművet erős V alakú acélcső merevítette. Fékként a keréktengelyre erősített kapa formájú szerkezet szolgált, amely a földbe kapaszkodva állította meg a gépet. Az eredeti német szériákba 160 lóerős Daimler motor került; a Phönix 160 és 200 lóerős Daimlert és 200, valamint 230 lóerős Hiero motort alkalmazott. Az UFAG 160, 200, 230 lóerős Hierót és 220, 250 lóerős Benz motort épített be.

Története

Az osztrák-magyar légierő 1915 szeptemberében rendelte az első 10 darabot a Hansa-Brandenburg cégtől, majd a többi szériákkal együtt összesen 80 gépet vásároltak Németországból. Miután megszerezték a gyártási licencét, a Bécs melletti Phönix Flugzeugwerke 446, az aszódi UFAG (Ungarische Flugzeugfabrik AG.) pedig 732 darabot készített, az utolsót 1918 októberében, közvetlenül a háború vége előtt. Az egyes szériákon sok különböző módosítást hajtottak végre, kísérletek történtek bombázó széria kifejlesztésére (ez 200-250 kg-nyi bombát vitt magával), a C.I-en tesztelték az ejtőernyős ugrásokat és a fegyverrendszerek elhelyezését is. A Phönix és az UFAG egymástól függetlenül dolgozott és titkolták a fejlesztéseiket, ezért az alkatrészek csereszabatossága miatt a repülőszázadokhoz azonos gyártótól származó repülőgépeket igyekeztek szállítani.